2013. szeptember 25., szerda
2013. szeptember 20., péntek
CHARLES DICKENS: Közös barátunk
Eredeti cím: Our Mutual Friend
Első kiadás: 1864
Műfaj: szépirodalom
Fordító: N. Kiss Zsuzsa
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás ideje: 2013.
Oldalszám: 920
A szövevényes cselekményű mű fő témája egyik kritikusa szerint: a pénz, a pénz, és újra csak a pénz. Az események hátterében persze, mint mindig, emberi tulajdonságok állnak, jelesül a romlottság és a kapzsiság. Vízi hullát fognak ki a Temzéből, és ezzel nyomban kezdetét veszi az elhunyt vagyona fölötti civakodás. London nagy folyója azonban nemcsak a haláleset helyszíne, hanem egyben az újjászületés és a megtisztulás letéteményesévé is válik. A víz, a hömpölygő folyó ilyen módon metaforikus betetőzését jelenti a szerző egész karrierjének, központi szerepet tölt be a kalandos történetben, amelynek öt évvel halála előtt ért végére. Dickens London és a londoniak talán minden addiginál részletesebb rajzát adja itt, szerelem, személyazonosság és vagyon háromszögében, nagyszabású szereplőgárdával vázolja fel kora világát.
1856. június kilencedikén egy London felé tartó vonat kisiklik. A férfi és szeretője az első osztályon utazik, mikor a kenti Staplehurstnél leszakad alattuk a híd és a vonat több szerelvénye a folyóba zuhan. Koruk egyik legnagyobb vonatszerencsétlenségét kisebb sérülésekkel megússzák, a férfi pedig ottmarad segíteni a sérülteken. Később észreveszi, hogy hiányzik féltve őrzött táskája, ezért halált megvető bátorsággal visszamászik a hídról himbálózó vasúti kocsiba és kimenti az értékes holmit… El kell oszlatnom azonban a kezdődő félreértéseket, ez nem a Közös barátunk című könyv tartalma. A férfi ugyanis nem más, mint Charles Dickens, a hölgy titkos kedvese, Nelly Ternan, és a kincs, amiért a szerző még az életét is kockáztatta nem más, mint a Közös barátunk kézirata.
Viharos körülmények között indult útjára a történet, és megírásának körülményei sem kevésbé drámaiak. Nem véletlen tehát, hogy Dickens utolsó teljes regénye egyben a szerző legösszetettebb remekműve. Barátságom azonban a könyvvel nem indult zökkenőmentesen, lassúnak éreztem, és időnként úgy gondoltam, ez lesz az a Dickens könyv, amit inkább becsületből, mintsem túláradó lelkesedéstől hajtva olvasok végig. Nem tudom, végül mikor ragadott magával az elbeszélés, de egyszer csak letehetetlenné vált, ráadásul számos olyan elemet fedeztem fel a műben, mellyel korábban nem találkoztam.
A regényben John Harmon hatalmas örökségre tesz szert, majd nem sokkal ezután megcsonkított holttestét a Temzében találják. Az elhunyt „Noddy” Boffin nevű szolgájára hagyja minden vagyonát. A történet két fő szálon fut, és meg kell, hogy jegyezzem, mindkettő akár különálló regényként is megállná a helyét. Az egyikben Harmond menyasszonyának sorsát és jellemének fejlődését követhetjük végig, a másik pedig a holttestet felfedező szegény sorsú folyami kincskereső lányáról, Lizzie Hexamról szól, aki összes pénzét odaadja testvérének, hogy tanuljon és kikerüljön a fojtogató nyomorból.
És akkor rögtön meg is kell állnunk pár szóra. Dickens soha nem volt túl nagyvonalú a női karaktereivel, amikor az észosztásra került sor. Képzeletének hölgyei kedvesek, elbűvölőek, csinosak, de sokkal inkább hatnak a férfi érzékeire, mint a józan eszére. Lizzie és Bella igazi áttörés az eddigi megszokott nőábrázolásokhoz képest, van jellemük, szellemük, és képesek a fejlődésre. Írására valószínűleg Nelly Ternannal való titkos románca nyomta rá bélyegét, kapcsolatuk dilemmáját pedig a regénybeli két nő párkapcsolati kálváriáján keresztül élte meg és gondolta újra.
Az írófejedelem a külvilág, de még a barátok számára is kénytelen volt azt az ártatlan látszatot fenntartani, miszerint Dickens Úr csupán a Nelly jótékony fogadott nagybácsija. Erre azért is szükség volt, mert a kor nem tűrte a házasságtörést, az efféle ballépések egyenesen bűncselekménynek számítottak, amiért a bíróságon kellett felelnie az elkövetőnek, persze csak akkor, ha kiderült. Könyvében tehát, minden eddiginél élesebben fogalmazta meg társadalomkritikáját: ostorozza a bigottságot, a társadalmi különbségeket gerjesztő béklyókat, és kora álszent erkölcsi hazugságait.
Dickens ebben a regényében szokatlanul sok erőszakos elemet vonultat fel. Szereplőit sorra fullasztja a Temze szennyes vizébe, férfiak, nők és gyermekek gyakran vannak kitéve fenyegetésnek, kiszolgáltatottságnak. Egy Dickens rajongóban rögtön felmerül a gondolat, vajon mi történhetett az íróval, hogy ilyen gátlástalanul méri a halált. Az életrajzi írásokban hamar meg is leljük ennek okát: Dickens a könyv írásakor már hadilábon állt az egészségével, ráadásul házasságon kívül született gyermeke meghalt. Súlyos kézfájdalom keserítette mindennapjait, köszvényes lába időnként annyira megdagadt, hogy járni is alig tudott, egyre romló szeme miatt pedig gyakran kapott dührohamot és köztudomású volt insomniája. Elfojtott indulatait kulcsfigurái gyötrésében élte ki. Ezúttal nem árnyal, és nem kendőz el semmit – sem az erkölcsi fogyatékosságot, sem a durvaságot, jellemábrázolása pedig kivételesen erőteljes.
A szerző stílusa is rendhagyó, ezúttal szatirikus, gúnyos, kegyetlen és egyben humoros. Ami azonban változatlan, az Dickens Londonja, mely továbbra is mocskos és romlott, és ha szereplői jól akarják magukat érezni, mindig ki kell menniük a városból. De a legkimagaslóbb az egész történetszövésben Bradley Headstone iskolamester jellemformálása, mely egyszerűen briliáns. Dickens először volt képes igazi gyilkost alkotni, akinek összetett a jelleme és nem a legszegényebb társadalmi rétegből kerül ki, hanem biztos egzisztenciájú, és nagy megbecsülésnek örvend.
Azt mondják, hogy egy könyv vastagsága mindig annak mutatója, hogy a szerző mennyire elkötelezett. Nos, ez egy igen vastag könyv, és nem csak az írásnak lehet elkötelezve egy művész, hanem a kiadónak is. A tartalomismertetésen fellelhető, hogy egyik kritikusa szerint a mű fő témája nem más, mint a pénz, a pénz, és újra csak a pénz, és hajlok arra a gondolatra, hogy igaza van, minden értelemben. A folytatásokban való közlés ezúttal sem tett jót a prózának. A monológok és a leírások időnként egyhangúak és ingerszegények. Ennél csak a Boffin család együgyű kedvessége kellemetlenebb, negédességük valószerűtlen és irreális.
Chapman & Hall kiadóban annak idején először merült fel az a lehetőség, hogy Dickens meghalhat még a történet befejezése előtt, ezért szemérmetlen módon a kártérítésre is gondoltak. Végül úgy egyeztek meg, hogy a szerző három részletben összesen 6000 fontot kap a Közös barátunk megírásáért. A korabeli közönség azonban nem igazán kedvelte John Harmon sztoriját, és rendhagyó módon alig 19.000 példány fogyott az első kiadásból. Ennek ellenére a könyv bevételi rekordokat döntött, mert a hirdetők számára olyannyira garancia volt Dickens neve, hogy a különböző reklámokból származó bevétel jócskán felülmúlta a legmerészebb várakozásokat. A Közös barátunk utolsó és egyben legnagyobb megmérettetése azonban az, hogy képes volt megszerettetni magát az olvasóközönséggel, és az eltelt közel másfél évszázad alatt kiállta az idő próbáját.
Az Európa Könyvkiadó jóvoltából most először olvashatja a hazai közönség magyarul Dickens tizennegyedik regényét, mégpedig N. Kiss Zsuzsa kiváló fordításában.
Viharos körülmények között indult útjára a történet, és megírásának körülményei sem kevésbé drámaiak. Nem véletlen tehát, hogy Dickens utolsó teljes regénye egyben a szerző legösszetettebb remekműve. Barátságom azonban a könyvvel nem indult zökkenőmentesen, lassúnak éreztem, és időnként úgy gondoltam, ez lesz az a Dickens könyv, amit inkább becsületből, mintsem túláradó lelkesedéstől hajtva olvasok végig. Nem tudom, végül mikor ragadott magával az elbeszélés, de egyszer csak letehetetlenné vált, ráadásul számos olyan elemet fedeztem fel a műben, mellyel korábban nem találkoztam.
A staplehursti vonatbaleset 1856-ban |
Jelenet a filmfeldolgozásból. |
És akkor rögtön meg is kell állnunk pár szóra. Dickens soha nem volt túl nagyvonalú a női karaktereivel, amikor az észosztásra került sor. Képzeletének hölgyei kedvesek, elbűvölőek, csinosak, de sokkal inkább hatnak a férfi érzékeire, mint a józan eszére. Lizzie és Bella igazi áttörés az eddigi megszokott nőábrázolásokhoz képest, van jellemük, szellemük, és képesek a fejlődésre. Írására valószínűleg Nelly Ternannal való titkos románca nyomta rá bélyegét, kapcsolatuk dilemmáját pedig a regénybeli két nő párkapcsolati kálváriáján keresztül élte meg és gondolta újra.
Nelly Ternan és Charles Dickens viszonyáról 2013-ban The Invisible Woman címmel készült film Ralph Fiennes főszereplésével. Reméljük hamarosan a magyar mozikban is megtekinthető lesz. |
Dickens ebben a regényében szokatlanul sok erőszakos elemet vonultat fel. Szereplőit sorra fullasztja a Temze szennyes vizébe, férfiak, nők és gyermekek gyakran vannak kitéve fenyegetésnek, kiszolgáltatottságnak. Egy Dickens rajongóban rögtön felmerül a gondolat, vajon mi történhetett az íróval, hogy ilyen gátlástalanul méri a halált. Az életrajzi írásokban hamar meg is leljük ennek okát: Dickens a könyv írásakor már hadilábon állt az egészségével, ráadásul házasságon kívül született gyermeke meghalt. Súlyos kézfájdalom keserítette mindennapjait, köszvényes lába időnként annyira megdagadt, hogy járni is alig tudott, egyre romló szeme miatt pedig gyakran kapott dührohamot és köztudomású volt insomniája. Elfojtott indulatait kulcsfigurái gyötrésében élte ki. Ezúttal nem árnyal, és nem kendőz el semmit – sem az erkölcsi fogyatékosságot, sem a durvaságot, jellemábrázolása pedig kivételesen erőteljes.
A BBC feldolgozás szereplői |
Azt mondják, hogy egy könyv vastagsága mindig annak mutatója, hogy a szerző mennyire elkötelezett. Nos, ez egy igen vastag könyv, és nem csak az írásnak lehet elkötelezve egy művész, hanem a kiadónak is. A tartalomismertetésen fellelhető, hogy egyik kritikusa szerint a mű fő témája nem más, mint a pénz, a pénz, és újra csak a pénz, és hajlok arra a gondolatra, hogy igaza van, minden értelemben. A folytatásokban való közlés ezúttal sem tett jót a prózának. A monológok és a leírások időnként egyhangúak és ingerszegények. Ennél csak a Boffin család együgyű kedvessége kellemetlenebb, negédességük valószerűtlen és irreális.
Chapman & Hall kiadóban annak idején először merült fel az a lehetőség, hogy Dickens meghalhat még a történet befejezése előtt, ezért szemérmetlen módon a kártérítésre is gondoltak. Végül úgy egyeztek meg, hogy a szerző három részletben összesen 6000 fontot kap a Közös barátunk megírásáért. A korabeli közönség azonban nem igazán kedvelte John Harmon sztoriját, és rendhagyó módon alig 19.000 példány fogyott az első kiadásból. Ennek ellenére a könyv bevételi rekordokat döntött, mert a hirdetők számára olyannyira garancia volt Dickens neve, hogy a különböző reklámokból származó bevétel jócskán felülmúlta a legmerészebb várakozásokat. A Közös barátunk utolsó és egyben legnagyobb megmérettetése azonban az, hogy képes volt megszerettetni magát az olvasóközönséggel, és az eltelt közel másfél évszázad alatt kiállta az idő próbáját.
Az Európa Könyvkiadó jóvoltából most először olvashatja a hazai közönség magyarul Dickens tizennegyedik regényét, mégpedig N. Kiss Zsuzsa kiváló fordításában.
A Profundus Librum értékelése:
10/8
Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény, pár év múlva újraolvasható, a műfajt csak kerülgetőknek is ajánlható.
A könyvért külön köszönet az ekultura.hu munkatársainak és az Európa Könyvkiadónak, valamint Galgóczi Móninak a szöveg egyenetlenségeinek javításáért !
Webajánló:
2013. szeptember 18., szerda
Robert Burns skót költőnek meglehetősen hányatott sors, sok gond és kevés pénz jutott osztályrészül. Bár az éhezés és a megpróbáltatások már fiatalon aláásták egészségét, nem könnyen hagyta legyőzni magát. Ha csak tehette, vidám életmódot folytatott. Szívesen megitta a bort, és mi tagadás a szépnemet sem vetette meg.
- Nem habzsolja maga túlságosan is az életet? - kérdezte tőle egyszer az orvosa.
- Hát megteszem, ami tőlem telik - mosolyodott el a költő.
- És miről mondana le könnyebben: a borról vagy a nőkről?
- Ez az évjárattól függ.
2013. szeptember 15., vasárnap
Könyvjelzőink...
Ha már az előző bejegyzésem témája a japán tárgykultúra volt, gondoltam ismét összegyűjtök néhány alkotásra ihlető könyvjelzőt.
A fenti darabokra nagyon büszke vagyok, mert a saját gyűjteményemből kerültek ki, és Belyart csodás keze munkáját dicsérik.
2013. szeptember 13., péntek
Programajánló: Szamurájok és gésák a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban
Lenyűgöző időutazásban lehet része mindazoknak, akik ellátogatnak a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum Szamurájok és gésák kiállítására, ahol régmúlt idők harcosainak fegyverei és tulajdontárgyai kerültek bemutatásra – a legpompásabb darab egy 1820-ból származó szamuráj díszviselet.
Japán hierarchiára épített társadalmában az emberek sokat vártak el önmaguktól, így az őket körülvevő dolgoktól is. Minden tárgy megalkotását a makulátlanság iránti elszánt sóvárgás vezérelte, és hittek abban, hogy legapróbb használati tárgyaik is árulkodó kifejezői ízlésüknek és jellemüknek. Ebből a kényszerítő erejű nyomásból eredeztethető az a rendkívül magas szintű tárgykultúra, mely az egész világot lenyűgözi, és folyamatos érdeklődésben tartja. Az időszaki kiállítás ezen szigorúan szabályozott rendszer tárgyi kellékeibe enged bepillantást.
A tárlat indítója egy archív fotógyűjtemény, mely a mindennapi élet feudális berendezkedését idézi meg egészen a Meidzsi restaurációig, amikor is alig öt év alatt – európai recept alapján – kiirtották a felkelő Nap országának évszázados hagyományait. Arthur Koestler úgy emlékezett meg erről az eseményről, hogy olyan volt, akár egy durva sebészeti műtét egy felkészületlen testen. Nem csoda hát, hogy a hierarchia összeomlása épp azokat a tendenciákat erősítette, melyek a nemzeti jelleg megőrzésére irányultak. A szamurájok értékrendszere az üzleti moguloktól kezdve a nagyvállalati ingázókon át mindenkire hat, és ma is mértékadó vezérelvként funkcionál, így az ősi múlt skizoid módon fonódik egybe a legmodernebb jelennel.
Tóth-Vásárhelyi Réka kokeshi babái |
A tradicionális japán kultúra inspirálóan hatott a magyar iparművészetre is, ezért kiváló ötlet, hogy a kiállítás részeként kortárs művészek ékszerkollekcióit, dísztárgyait is megcsodálhatjuk. Nehéz kiemelni a sok remek alkotó közül egyet, de talán Tóth-Vásárhelyi Réka kokeshi babái keltették bennem a legnagyobb elismerést.
A magyar ékszertervezők alkotásai pedig olyan fantáziadús, aprólékosan megmunkált darabok, hogy időnként csak a kiírás alapján tudtam megkülönböztetni őket a műtárgyaktól. A termek lebilincselő kísérő szövegei tájékoztatást adnak a múltról, szokásokról, filozófiáról, a japán család felépítéséről, nevelési rendszeréről, de megismerkedhetünk a szamurájok kardviselési jogának végzetességével, és felfedezhetjük a kimonóviselés szigorú szabályait. Külön említést érdemel Mashima Rieko asszony lenyűgöző obi-minta gyűjteménye, melyet nagyrabecsülése jeléül adományozott a múzeumnak.
A harci kellékeken kívül a szamurájok személyes tárgyai is szerepet kapnak a bemutatón. A kimonó övére erősített függő, a netsuke páratlan kidolgozottságú műremek, minden egyes darabja ámulatba ejti a nézőt. Nem is csoda, hogy a nyugati gyűjtők első számú felvásárlási célpontja, amiért milliókat is képesek áldozni. Az ősi Japánban azonban nem csak a használati tárgyakra terjedt ki az igényesség. Ruth Benedict amerikai antropológus szerint az elvárásoknak csak az tudott megfelelni, aki elméjét erényekkel fényesítette, mert a „test rozsdáját” legalább annyira kártékonynak tartották, akár a kardon lévőt. Koestler a japán nevelést afféle jellem-kertészetként, a lélek-földműveléseként definiálta, ahol a cél a tökéletes műalkotás létrehozása.
Babaház a 18. századból |
A múzeum külön figyelmet fordít az ifjú generációra, részükre egy egész teremnyi japán érdekességet gyűjtöttek össze. A gyerekek nem csak megtapinthatják a kiállított tárgyakat, de rajzolhatnak, hajtogathatnak, fényképezkedhetnek – előzetes csoportbejelentkezés esetén pedig a szervezők óvodai és iskolai csoportok foglalkozását is lebonyolítják, játékos programokkal hozva közel a legkisebbekhez az origamit, és a kalligráfiát. A családi napokon, tárlatvezetéseken tovább bővül a program repertoárja, kipróbálhatjuk a japán játékokat, részt vehetünk harci bemutatókon, teaszertartáson, ezért érdemes figyelni a múzeum facebook oldalán meghirdetett rendezvényeket.
A múzeumlátogatás végét a kimonópróba koronázza meg, és bár ezek az öltözetek meglehetősen kopottak, mégis ízelítőt kapunk abból, milyen lehetett egykor hordani. A ruhák érdekessége, hogy neves operaénekesek viselték őket, ugyanis a felpróbálható gyűjtemény Puccini híres Pillangókisasszonyának kelléke volt a Magyar Állami Operaházban.
A kiállítás csak első látásra tűnik kicsinek, hamar ráébredhetünk, hogy a 18. századi Japánban tett történelmi barangoláshoz nem elegendő egy óra, hiszen a japán tárgykultúra részletgazdagságát csak gondos megfigyelésekkel és a rászánt idővel tudjuk igazán élvezni. Csak egy halk nádfuvola dallam hiányzott a teljesség érzéséhez…
A Szamurájok és gésák időszaki kiállítás 2013. november 3-ig tekinthető meg a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban.
Ezúton köszönjük az ekultura.hu és a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum munkatársainak segítségét és szíves közreműködését.
Webajánló:
Címkék:
10,
ekultúra,
japán,
programajánló
2013. szeptember 8., vasárnap
MAURI KUNNAS: Kutya egy Kalevala
Első kiadás: 1992
Műfaj: gyermek és ifjúsági
Fordító: Jankó Szép Yvette
Kiadó: Cartaphilus Kiadói Kft.
Kiadás ideje: 2011
Oldalszám: 64
HŐSEBEPOSZ, KALANDREGÉNY, ŐSI MÍTOSZOK ÚJ KUTYABŐRBEN – MAURI KUNNAS ÖSSZETÉVESZTHETETLEN STÍLUSÁBAN.
Hajdanában, réges-régen, akkortájt, mikor világunk gyermekcipőben szaladgált, élt valahol messze földön, Kalevala háza táján egy vad, virgonc kutyafalka, Vejnemöjnen vadóc népe. Szomszédukban, Pohjolában hőzöngő, hitvány farkasnép, kutyák s farkasok földje közt pedig makacs macskanépség éldegélte hét életét. Kutyáink és farkasaink nem élhettek békességben, marakodtak bizony gyakorta, ki az úr az erdők felett. Egymás torkának azonban nem ugrottak, ha nem kellett. Éltek bele a világba, kutya-macska barátságba’.
A könyvről...
MAURI TAPIO KUNNAS finn grafikus, képregényrajzoló és gyermekkönyvíró |
A történet főszereplője vakkantó vén Vejnemöjnen – a természetfeletti erőkkel bíró varázsló és költő – hírét veszi Észak szőrös szívű szüzének és elindul farkas földre, háztűznézőbe. Hiszen öreg eb nem vén eb, és „kis szukácska, kis szakácska, nem árt egy a háztartásba”, jó lesz az még padlót pucolni, cipót sütni, kapcát mosni, ólajtót olajozni, és így hősünknek is több ideje maradna a költészet gyakorlására… Pohjola gyér fogú, sánta úrasszonya azonban csak akkor hajlandó lánya kezét odaadni egy kutyának, ha az elkészíti neki a csodatévő malmocskát, a szampót. Vejnemöjnen azonban nem a kétkezi dolgok mestere, így segítségül hívja barátját, izomagyú Ilmarinent, a fiatal jóvágású kovácsot, aki első látásra beleszeret Észak tündérszép leányába.
Vakkantó Vén Vejnemöjnen |
Ezek az egyedi és különleges szőrös hősök szinte megbűvölték a gyermekeimet és önfeledt gyermekkacajjal telt meg a szoba. Első közös kalandregény élményünk tehát csillagos ötösre vizsgázott a nagy gyermekteszten. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy én magam is annyira élveztem a mese verses lüktetését, az elragadó és humorral teli rajzokat, hogy nálam is a legmagasabb értékelést kapta. Sőt, a történetnek utóélete is van! Apróságaim rendszeresen eljátsszák a Kalevalát, lányom rögtön azonosult Földnek fényével, Víz világával, a szőrös szívű farkas hercegnő szerepével, így persze nekem jutott a játékban Louhi, Észak úrasszonya, Pohjola gyér fogú, sánta banyájának dicső megtestesítése. De aggodalomra azonban semmi ok, itt nincs negatív mesehős, hisz mindegyik egyaránt melegséget sugárzó, szeretetreméltó karakter.
Lemminkejnen és anyja a mesében és egy Kalevala festményen |
A szöveg szinte csiklandozza a fület, játékosságra késztet, és hamar azt vesszük észre, hogy a szereplőket a leglehetetlenebb hangokon jelenítjük meg, a gyermekek nem kis gyönyörűségére. A könyv 4-5 éves kortól már bevethető, előbb nem ajánlott, mert a kisebbek nem tudják értelmezni a mese huncut prózáját.
A rajzokat Mauri Kunnas asszisztense, és egyben a szerző felesége festi színpompássá. Képeinek rendkívüli részletgazdagsága, káprázatos tömegjelenetei csordultig telítettek tréfával és bájjal. A Walt Disney figurák lekerekített ábrázolásmódján felnövekvő csemeték számára üdítő színfolt Kunnas szögletessége és időnkénti nyerssége.
Gyanítom, hogy a csodaszarvas legendáját nem lehetne tüntetésmentesen farkas gúnyába öltöztetni, ezért szinte önmagától adódik a kérdés: Vajon hogyan reagált a finn közönség nemzeti büszkeségük karikatúrájára? A válasz egyszerű: Mauri Kunnas teljes diadalt aratott. A könyv még missziós feladatokat is teljesített karjalai gyerekek körében, akik a Kalevala bohókás adaptációján keresztül kerülhettek közel újra kulturális gyökerük gyöngyszeméhez.
A Kalevala gyermekadaptációját még a bábszínházakban is játsszák. |
Sokáig tűnődtem azon, hogy vajon miért is szeretjük ennyire ezt a könyvet, és rá kellett jönnöm arra, hogy azért, mert a Kutya egy Kalevalában a nevetés kapja a címszerepet. Egy átlagos gyermekkönyv inkább a tanulságra és a bölcsesség átadására épít, így a könyvesboltban nagyítóval kell keresnünk az igazán humoros alkotásokat. Pedig a humor a gyermeknevelés egyik legfontosabb eszköze, mely nemcsak a feszültségoldásban segíti a kicsiket, de az egymás közötti kapcsolatteremtésben is lényeges funkciót tölt be. A könyv nem lebecsülendő hozadéka továbbá, hogy lányaim kívülről fújják a kisebb nyelvtörőnek is beillő finn neveket, a történet pedig később, az irodalom órákon kedves ismerősként köszön majd vissza.
A Jankó Szép Yvette káprázatos fordításában megjelent kutyaeposz egyszerre szórakoztatja a gyermeket és a szülőt. És ahogy a runóénekesek és kontrásaik összefonott kezekkel adták elő régen az ősi Kalevala népkölteményeit, sok-sok évszázad múltán gyermekünkkel az ölünkben – Mauri Kunnas tollából – élvezhetjük az archaikus történet „elkutyult” dallamait.
A Profundus Librum értékelése:
10/10
Mesterien megírt, példaértékű alkotás. Többször is élmény lehet végigolvasni, a műfajt messziről kerülőknek is nyugodtan ajánlható.
Webajánló:
Címkék:
10,
ekultúra,
finn,
gyermekek,
Mauri Kunnas
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)